It's Darahian's...

Nem tudom, hogyvalaha valaki egyáltalán utánament-e ennek a lehetőségnek, csupán elvi síkon gondolkodva tetszik az alábbi ötlet: építsünk wifi rádiót. Érdekes, hogy milyen dolgokból legózza össze a tag a cuccot, de kifejezetten tetszik.

A többi videója is érdekel a manusnak, így muszáj volt kitennem...

Bocsáss meg, hogy ezzel szívom a véred, de ezt a képet még fel kellett raknom - ezentúl úgysem fogom az "én-gyerekem-a-legszebb" apukát játszani, csak a hajról akartam megemlékezni. Mit haj?? Haj KORONA.

Említettem, hogy a nővérkék jógyerek-frizurát fésültek Dávidnak (Ricsinek)? A Ricsi valamiért szimpatikusabb. De itt a kép, ítéld meg magad, ez egy KÉT napos gyerek haja:

Ma volt fürdetés foglalkozás, és - minő véletlen - a sok kiskopasz közül kikapta a védőnő a hajasbabát (jól rá is faragott, mert mind közül a legnagyobb, legnehezebb), és vele szemléltetett. Zizinek meg hízott a mája Mióta van tej, asszonykám már semmin nem aggódik (azért emiatt izgultunk egy picit). Holnap itthon lesznek!

Egy férfi sétál egy külvárosi utcán, amikor odalép hozzá egy dolgozó lány.

 - Vanda vagyok... - búgja.

A férfi végignéz rajta, majd tárgyilagosan megállapítja:

 - ...és egy kicsit öveg is. 

Ajjaj. Eddig viccelődtünk azon, hogy itthon én vagyok a népesség 50%-a. Most jön a savanyúja - már nélkülem is megvan a kétharmados többség... Mit is csináljak, mit is, mit is...

Négyötöd?

Ez egy darab post, mert egy kicsit nehéz nap áll mögöttem, még így is, hogy én úsztam meg a legkönnyebben, és ha belegondolok, még élveztem is annak idején a csínytevést, aminek a következménye a mai napi távollétem volt. Hogy miért nem értem rá, annak oka igen egyszerű: apa lettem.

Íme a feleségem új hajasbabája:

 A szülésről bővebben később. Első körben bocsánatot kell kérnem valakitől, akit egy kicsit félreismertem - Kati néni, tessék nekem megbocsátani! (vö: másfél méteres derék)

Azért címszavakban:

06:00 - Kismamáknak nemalvás éjjel, indulás 

08:00 - CTG - menetrend szerinti.

08:30 - a választott orvosunk személyesen jött le értünk

09:00 - igen, mi tényleg bent maradunk szülni!

10:30 - mostanra már fel is készültünk. Hálóingben irány a szülőszoba.

10:35 - halni vágyás színesben, avagy a fájások fájnak. 

11:00 - nem kell a DINOX. Kell viszont az EDA.

11:30 - meg is kapjuk. Innentől lehet Zizivel érdemben is kommunikálni.

12:00 - megszakítjuk adásunkat. Ebéd.

12:30 - fájás, fájás, fájás.

15:00 - tágulás, fájással.

18:00 - "azt hiszem, szülhetünk."

18:02 - etűd vágásokra és injekciókra, huncutul átkódolt adagoló műszerekkel előadva. Főszereplők: Epidurális érzéstelenítő és Oxitocin.

18:40 - megint eggyel többen lettünk, és mégiscsak az én fiam a legszebb a világon!

Kibaszott álmos vagyok, majd kiegészítem kommentekkel. Jó?

A szülészet előtti folyosó unalmas hely ám. Itt ülök a fatámlás széken, és hol azon veszem magam észre, hogy egy szárnyashangyával cimborálok, hol pedig hagyom magam valami mély, búgó hang által szuggerálni. (Áramfejlesztő? Nem tudom, valami gép zúg.) Egyébként minden csendes, ami nem csoda, tekintve hogy 23:30 van. Valahonnan tévé hangjai szűrődnek. Zizi cirka 20 perce bement egy mindentudó arckifejezést viselő* eü-s mögött, majd mindkettejüket elnyelte a jó meleg szülészet setét szája. Idekint sem rossz az idő (a kabátjaink már a szomszéd széken pihennek, csinos kis totemet pakoltam össze belőlük, a kalapommal a halom tetején). Éppen azelőtt tettem le a telefont, hogy asszonykám jelezte: "Ajaj, hol a stopper ezen a mobilon? Fájok, és mérném, hátha..." Öt perc múlva jött a következő. Aztán tíz perc múlva még egy. Aztán pisilés, fájás, pisilés, zuhanyzás, fájás, kocsi kivétele a garázsból, menet közben újabb fájás - és íme, itt üldögélek a zsongító gépzúgást és a rafináltan eldugott tévét hallgatva. A tévében egy nő énekelt, de megtapsolták, így abbahagyta. Miután Zizi bement, a másodikról egy nagyon morcos, zöldruhás ember jött le csík szemekkel, bement ugyanazon az ajtón, ahol az asszonykám, de rá három perccel visszaindult, és köszönt. Kisvártatva hallottam, hogy kulccsal kinyit egy ajtót, és - minden bizonnyal már csukott szemmel - visszabújt a jó meleg cihába. Kurvajó, hogy egyrészt lent hagytam mindkettőnk táskáját a kocsiban, másrészt Zizi kabátja itt pihen mellettem. Szomjazom (hoztam egy üveg vizet, ott röhög rajtam a hátizsákomban, a csomagtartóban). Ajaj. Megint eltrappolt előttem a csíkszemű zöldruhás. Tán baj van?

Éjfél.

Elképzelem, hogy holnap koppan a fejem az íróasztalon a munkanap közepén... Tulajdonképpen nem érdekel, most más dolgom van.

------------------------------------

 *: nem is mindentudó, hanem "öcsém, ÉN tudom, hogy amit Te az imént fájdalomként aposztrofáltál, kéjes csikófing volt egy lágy tavaszi napfelkeltekor, de majd rájössz Te is" nézése volt a hölgynek. Meg cirka másfélméteres dereka.

UI.: Utólag kiderült, hogy fals riasztás volt (habár ha azt vesszük, hogy Zizi ezt követően egész éjjel nem aludt az ötperces fájásai miatt, valamint hogy a kedd reggeli CTG vizsgálatról már a választott orvosunk kísért fel a szülészetre, akkor nem is volt az annyira fals...)

Az alábbi linken egy egészen apró, mondhatni helyi érdekű gyaloglás eredménye [látható]. Természetesen a túrázók között jómagam, és kis feleségem is megtalálható volt, a mi saját kis Dávid nevű medicinlabdánkkal. 7,3 km? Akkor nem csoda, hogy elfáradtam.

Kingdoms Of Amalur: Reckoning

Hogy mi ez? Azt még nem sikerült kiderítenem, de az előzetes videók alapján egy ígéretes meseszerű játék. A demóját már sikerült kipróbálnom (2012. 01. 17-től tölthető), eddig nagyon ígéretesnek tűnik.

A történetről bővebben később.